Tóth Sándor Quintet
"A humoros anekdotákból kiderült, hogy Tóth Sándort valamennyi zenészhez régi, évtizedes ismeretség és barátság fűzi. Eichinger Tiborral (gitár) való első találkozása a kilencvenes évek elejére nyúlik vissza, Tiszalökre, ahol Tibit első zenekarával, a Hógolyóval látott fellépni, az abban az időben még alternatív vonalon nyomuló szaxofonos. Történetük több évvel később a jazz tanszakon folytatódott. Az akkor már felsőbb éves Eichinger mint rég nem látott barátját vette szárnyai alá és segítette a fiatal zenészt. Mivel szerették egymás játékát, sok bandában játszottak együtt, nem volt kérdéses, hogy az új zenekarban ki fog gitározni.

Nagy Jánossal (billentyű) való barátsága szintén a főiskolás évekre datálódik, megismerkedésük kezdetét Sándor egy modern meseként tálalta, ami valahogy így hangzott: a főiskoláról hazaérkezvén albérletében a Hófehérkéből jól ismert fordulatokkal szembesült, miszerint ki evett a tányéromból, ki ivott a poharamból, és ki alszik az ágyacskámban, na, az volt Nagy János. Ezt követően még jó ideig albérleteztek együtt, és zenéltek különféle felállásban.

Gavallér Csabával (dob) is a főiskolán találkozott. Szappanos Gyurit (basszusgitár) Eichinger mutatta be neki, aki akkor ijesztően nézett ki, és ijesztően jól játszott. Egy punk oroszlán, akinek még megvannak a fogai, mondta róla a zenekarvezető, aki minden zenésztársáról olyan nagy elismeréssel és szeretettel beszélt, hogy a közönség legszívesebben mindegyikőjüket a keblére ölelte volna (nők), vagy szervusz ecsém, tegezzél mondat kíséretében, jól lapockán veregette volna (férfiak).

És a zene: új. Nagyon más, és végtelen mélységekben gyökerező. Tiszta. Letisztult.

Az Északi fény címet viselő szerzemény egyszerűen monumentális. Csak kapkodtam a levegőt, láttam (hallottam) egy történetet, és megpróbáltam befogadni a számomra érzékelhetőt. "