Pál Eszter
A zenészről
Pál Eszter énekes:
"Azt mondják, az ember nem véletlenül születik oda, ahova születik. Az, hogy egy magyar zenész családban láthattam meg a napvilágot, meghatározó egész életemre. Édesapámék gyermekkorunktól olyan családi légkörben neveltek minket a bátyámmal, ahol a zene a legtermészetesebb módon volt jelen a mindennapi életünkben. Sok közös énekléssel, muzsikálással. Aztán amikor már iskolás korú lettem, édesapám azt mondta, hogy annak, aki igazán jó zenész akar lenni, illik játszania legalább egy hangszeren rendesen. Az én hangszerem a zongora lett. Ez a választás olyannyira jól sikerült, hogy 2008-ban a Debreceni Egyetem Konzervatóriumában zongoratanári és kamaraművész diplomát szereztem. A népzene iránti szeretetem viszont a debreceni évek alatt is mindvégig megmaradt. A konzervatóriummal egyidőben befejeztem a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola népzeneszakát, illetve idén már másodévesként kezdhettem el a tanévet a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen népi ének szakos hallgatóként.
Díjaim:
1992. "Pro Cultura Hungarica" díj (Tisza Együttes)
2000. "Európa díj a Népművészetért" (Tiszapéterfalvi Népzenei Együttes)
2004. Országos Főiskolai Kamaraverseny Nívódíj
2006. Országos Főiskolai Bach Zongoraverseny Különdíj"
